Gondolatok a szobából

Hiányzik. Szeretném, ha itthon lenne. Szeretnék vele találkozni. Szeretném, ha jó lenne. Nagyon hiányzik.A keringőpróba jó volt. A négy negyed nekem öt. :D A táncpartnerem egy tündér. Vicceskedvesjófejaranyosintelligenshumoros srác. És nagyon jól megy neki. Szóval neki a négy…

Annyira azért nem nevetek, amikor meglátom magam a tükörben, főleg nem reggel, de mosolygok. A karikás szemeimen amiken alig látok ki, a kócos hajamon, ami fésülködés után is ugyanolyan, és a számon, ami mindig piros reggel.Amikor jóban voltam a keresztanyámmal (aki a nagynéném is…

Miben lehet "mérni" egy embert? Tettekben? Pénzben? Véleményben? Ízlésben? Igényességben? Stílusban? Párkapcsolatban?Igen, ez lett az új divat. Ma bizony Lány1 nem átallotta a szemembe vágni, hogy vegyek róla példát, mert neki tartós párkapcsolata van. És szánalmas…

Szerdán szóltak bent a csajok, hogy mennek páran Velencére szombaton, menjek én is. Szóltunk az egész osztálynak, mindenki szépen megígérte, hogy jön, aztán a végén kilencen voltunk. A 27-ből. A kilenc emberből három nem osztálytárs...Na mindegy, gondoltuk így is jó lesz. Hát,…

Csak 10 percet. Ötöt. Hármat. Kettőt...? Na jó, már egy egész perccel is meg lennék elégedve. De nem, valami mindig történik, pörög az élet. Ma pl. jött egy varrónő, hogy kisbarátaim kosztüm. Volt egy gyönyörűséges szürke, pedig nem szeretem a szürkét, de a feketét…

Komolyan mondom, elmentem 10 napra, erre átszervezték a közlekedést. Roppantul örülök neki. A 139-es busz járatát ritkították, szóval, ha metróval megyek suliba, elkések. A 7-es buszból mindenféle csodászámú busz lett, szóval, ha azzal megyek, akkor is elkések. Ma háromnegyed…

Pár hete láttam egy idős embert a metrón. Kentaur Az angyal c. száma jutott eszembe a bácsiról. És valóban, mint egy égi lény. Hófehér haj. hófehér ruha. A nadrág, az öv, az ing, a zokni. Minden fehér: kivéve a cipőt- az barna. Egy élő, vékony hóember. Meglepő jelenség…

Annyira jó kedvem volt! Tegnap éjszaka KJ-val voltam, és nagyon jó volt! Megint ott ült velem, és jó kedve volt, és mosolygott, és sikerült felkavarnia az állóvizemet. És én végtelenül hálás vagyok neki! Bulizni indultunk, aztán a végén kétszemélyes partyt tartottunk a…

Legalábbis tegnap ott voltak. A szokásos első héten bénázás helyett tegnap kellett átvennünk a tankönyveinket. Roppant boldog voltam, hogy nyaralás után rögtön meg is látogathatom azt a szocreál gyönyörűséget, amit kb. a hátam közepére se kívántam. Biztos forrásból…

Na, hát újra itt, a blogolók között. Hazatértem. Az "Édes hazám Magyarország!" dalszöveg új értelmet nyert utazásom alatt. Szeretek nyaralni, világot látni, új városokat felfedezni, szeretek utazni, és néha nem szeretek hazajönni. "Fáj" az elválás és én…

   Kezdjük a mai nap legfájóbb, legérzékenyebb részével a mai blogot. Gyantáztam. A lábamat. És most mocskosul fáj. Idáig is Milka tehénnek éreztem magam, most meg aztán pláne, ugyanis a hófehér bőrömön gyönyörű szép lila foltok (értsd: véraláfutások)…

Ma moziban voltam. A héten másodszor. Ez kb. egy éves adagom... Nem szeretem a mozit. Nem az én világom. Én színházi ember vagyok, szeretem látni a színpadot, a vörös függönyt, érezni a szereplők minden rezdülését, a legapróbb részletekig látni mindent. A színpadot. A…

Olyan ez az egész, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam- mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges- nem sérült. Csak az én…

Tanácstalan vagyok. Mint egy kisközség. Még mindig. És ezen az a mini Nutella sem segít, amit pár perce majszolok a nagy fogyókúrámban. Mr.Nutella nem akar válaszolni a kérdéseimre. NEm ad tanácsot. Meg sem szólal. Még azt sem mondja: "Egyél meg, egyél meg!" mondjuk,…

Ennek a bejegyzésnek nem lesz címe. Sajnálom, nem találom a megfelelő idézetet a mondanivalómhoz. " Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és…

Nem hiszem el, tegnap este/éjjel/hajnalban még pontosan tudtam, hogy mit akarok ide írni. És most nem emlékszem semmire. Mármint, a tegnap estére emlékszem, nincsenek homályos részek, minden kristálytiszta. De a gondolataim megszöktek. Remélem boldogok. Az ablaknál ülük.…

Ne várjatok összefüggő mondatokat. Ma a házisárkány énem kerekedett felül, Mrs. Dragon uralta a napomat. Mármint, a nagy részét, mert voltak jó dolgok is. Aztán majd írok a tegnap estéről is, mert az meg full sárkány volt.Az egész ott kezdődött, hogy édesanyám rám bízott…

Emlékszem, amikor kivették a mandulamát, anyukám a kezembe adott egy steril csövet. A steril csőnek az a lényege, hogy steril. Nos, az első mozdulatom az volt, hogy lecsavartam a tetejét, és beledugtam az ujjamat. Anyukám nem örült neki. De adott egy másikat. Ti szeretitek a kakaót?…

Fáradt vagyok. Szellemielg. McDicsekvő, és a hozzá hasonló emberek (?) kiszipolyozzák belőlem az életkedvet. Az ilyen emberek teszi tönkre a világot a hülye felfogásukkal.Már oda sem figyelek arra, hogy mit válaszolok nekik. Sőt, szinte nem is válaszolok. Mintha minden beszélgetés…

Megismertem valakit. Az Internet újabb csodája. 18 éves, fiú. Szeretek új embereket megismerni, szívesen beszélgetek akárkivel. Adjunk neki valami nevet... Ne szakítsunk a hagyományokkal, legyen McDicsekvő. Szóval McDicsekvő 18 éves, budapesti hímegyed, akivel remélem, hogy soha nem…

Említettem pár napja, hogy Álommanó valamiért neheztel rám, ezért nem nagyon tudok aludni. Általában ilyenkor TV-t nézek, írkálok- firkálok, zenét hallgatok, vagy olvasok. Tegnap olvasós kedvem volt, de nem tudtam, hogy milyen típusú könyvre vágyom pontosan. Ezen elmélkedtem…

Nem tudok aludni. Három napja. Négy. Nem merek elaludni. Rémálmaim vannak. Lefekszem az ágyamba, kényelmesen elvackolom magam egy 140 cm széles ágyon, úgy helyezkedem, ahogy aludni szeretek. Magzatpózban, kispárna a fejem alatt, takaró egy része a pocim alatt, és szundi... Elméletben.…

Elegem van az emberekből. Így tudnám röviden, tömören összefoglalni azt, amit gondolok. Minden nap ugyanaz... Ugyanazok az emberek, ugyanazok a kérdések. "Mizu?" *Semmi.* "Rossz kedvű vagy?" *Szerinted?* "Szerintem igen." *Tapsika* "Miért?" *Miért?…

Bámulatos, hogy mi emberek mennyire ki tudjuk magunkat adni, főleg, ha vágyunk arra, hogy valaki szeressen minket. Szinte bármit megteszünk azért, akit szeretni szeretnénk. Szinte bármit elmondunk magunkról... Elmondjuk, hogy nem szeretjük a gombát, és a májat, és azt is, hogy félünk…

Van az a mondás, hogy csak akkor tudod meg milyen fontos valaki, amikor már nincs veled. Tudtam, hogy egysze eljön majd ez a nap. De nem gondoltam volna, hogy most. És azt sem, hogy így. Nem tudom hogy történt. Nem tudom mi történt. Csak azt tudom, hogy meghalt, és nincs többé. Nem lesz…